A nyári nyaralás lehetőséget ad arra, hogy kikapcsolódjunk és pihenjünk a mindennapi stressztől. Azonban nem ritka, hogy a pihenés és az új környezet sokkal több feszültséget okoz a párkapcsolatunkban, mint gondolnánk. A párkapcsolati feszültségek kezelése kulcsfontosságú annak érdekében, hogy a nyaralásunk ne csak konfliktusokkal teli időszak legyen, hanem egy olyan élmény, amely megerősíti a kapcsolatunkat. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a párkapcsolati feszültségeket, azok gyakori okait és néhány hatékony módszert, amellyel kezelhetjük ezeket a helyzeteket.

A párkapcsolati kommunikáció a sikeres és egészséges kapcsolatok alapját képezi. Ahhoz, hogy egy párkapcsolat kiegyensúlyozott legyen, és az érintettek boldogságot és elégedettséget találjanak benne, elengedhetetlen a hatékony kommunikáció. Ez a cikk arra törekszik, hogy bemutassa a párkapcsolati kommunikáció fontosságát, valamint néhány kulcsfontosságú tényezőt és tippeket nyújtson a sikeres kommunikáció kialakításához.

Az életcsapda azoknak a mintáknak az összessége, amelyek befolyásolják a felnőttkori kapcsolatainkat, méghozzá a gyermekkorunkban kialakult sémák révén. A sémák az életünk korai szakaszában, mélyen belénk ivódott hiedelmek magunkról és a világról.

Szerintem érdemes megemlíteni az Abraham Maslow piramist, ami szükségleteink hierarchikus besorolását mutatja be, és ezen belül minőségileg két csoportot különít el a szükségleteket, úgy mint:

• a hiány alapú (deficit) szükségletek,
• a növekedés alapú (being) szükségletek

Tehát szükséglet a párkapcsolat?

Az önismeret fejlődő és fejleszthető képesség?

Az önismeret a saját gondolataink, érzéseink, viselkedésünk, céljaink, értékeink és határaink tudatos megértését jelenti. Az önismeret segít abban, hogy jobban megértsük magunkat és másokat, és hogy jobban kezeljük az érzelmeinket, konfliktusokat, döntéseinket. Az önismeret gyakorlása segíthet a kommunikációban, a stresszkezelésben, az életminőség javításában, a személyes fejlődésben és a személyes jólétben.

Az életközépi válság, mint fogalom 1957-ben, a 40 éves Elliott Jaques kanadai pszichológus vezette be a köztudatba Saját kutatásaira alapozva jutott arra a megállapításra, hogy a 30 év körüli emberek jellemzően több évig tartó depressziós időszakot élnek meg. Erre a jelenségre a történelmünk híres művészeinek életének tanulmányozása alkalmával figyelt fel. A hétköznapi emberek életére lefordítva ez a jelenség, mint a vallási szokások megváltozása, az élet élvezetének csökkenése, fokozott aggódás a betegségek miatt és a fiatalon maradás kényszereként jelenik meg.