A netem „szörfözve” bukkantam rá dr. Eigner Bernadett publikációjára pár hónappá ezelőtt, ami nem lehetett véletlen. (Eigner Bernadett, 2012) Már az első mondatok nagyon szíven találtak, hisz az önismeretei úton, amin ép jártam pont a publikációban bemutatott problémák között próbáltam akkor rendet tenni, vagy legalább rendszerezni. Vajon vártak-e engem? Örültek-e nekem? Ezekre a kérdésekre pontos válaszom már nem lesz, mert nincs kitől megkérdezni, de ez a publikáció segítséget ad megértem saját magam viselkedését és viszonyát a világhoz és jelen esetben a kliensemét is. A publikáció többek között a szülői hatásokról szól, írója megemlíti, hogy egyre növekszik azoknak a gyerekeknek a száma, akikkel kapcsolatosan valamilyen viselkedési, beilleszkedési vagy teljesítményprobléma merül fel. Szerinte a probléma felismerése a szülők feladat lenne, de a tapasztalatok szerint ritkán fordulnak szakemberhez, pedig iskoláskorban már súlyosak a problémák, rögzültek a tünetek, ezért fontos lenne ezeket megelőzni.

A gyermek szelf-fejlődésének meghatározó tényezője a korai gondozó-gyermek kapcsolat minősége. A kapcsolat a gondozó felnőtt, aki a szülők, elsősorban az anya és a csecsemő, majd később kisgyermek közötti játékos interakciók sorozatát jelenti. Ezek az interakcióknak a zavarai, diszharmóniája érinti negatívan a gyermek egészséges kognitív és érzelmi-szociális fejlődését különösen a társas beilleszkedés, beszédfejlődés területein. Az előbb említett korai interakciók minőségét sok tényező befolyásolja, többek között a szülői stressz, a szülés körüli hangulatzavarok, az anyai szorongások, családi hatások stb. Az interakciók egyes jellemzői, adjunktus asszony véleménye szerint, összefüggésben állhatnak a később megszilárduló szülői nevelési stílus fő jegyeivel. (Eigner Bernadett, 2012) Ezért bizonyos fejlődési irányok megjósolhatók, úgy mint a későbbiekben feltehetően kialakuló érzelmi- és viselkedészavarok, a várható teljesítményzavarokra utaló jellegzetességek, így a megelőzés és az intervenció is idejekorán, hatékonyan és célzottan valósítható meg.

A gyerek önmaga, a világ megismeréséhez és megértéséhez a szülőktől kapott jelzéseket használja. A szülők részéről adott figyelem, megerősítés, biztatás, elfogadás, vagy éppen az ellenkezője, az elutasítás és negatív hozzáállás üzeneteinek beépítésével, értelmezésével, azokra válaszképpen, a gyermek igyekszik megérteni a maga számára a világot saját szintjének megfelelően, és azt is, hogy milyen eszközökkel és módszerekkel tud majd a világban boldogulni, a helyét megtalálni. A gyermek életét alapvetően határozza meg, hogy amikor világra jön akkor szülei hogyan fogadják, milyen helyet kínálnak neki a családban. (Eigner Bernadett, 2012) Örömmel várják-e az érkezését a családba, vagy éppen ellenkezőleg, nem várják, nem örülnek neki, esetleg érkezésével, létével kapcsolatosan ambivalens érzéseket táplálnak. A fejlődésben meghatározó jelentőségűek a gyermek korai tapasztalásai, amikor alapvetően másoktól függ. Létezéséről, arról, hogy milyen a világ, milyen is ő maga, illetve mások, alapvető információkat kap szüleitől már az egészen kis gyermek is. Ezeket a verbális és nem verbális információkat, úgy, mint tiltások, felszólítások, elismerések, példamutatás, kapja már kicsi korától a csecsemő. Ezekből a gyermek következtetéseket von le arra vonatkozóan, hogyan is érheti el a szülei elfogadását és szeretetét, azaz megalkotja saját túlélési stratégiáját. Ezeket a szülői üzeneteket, parancsokat a gyermek beépíti a tudatába, és ezekre alapozva írja meg jövendő élete történetét, ún. „sorskönyvét.” Ezek a sorskönyvek, dr. Eigner Bernadett szerint, gyermeki illúziókon (pld. ha jók vagyunk, szeretnek és megjutalmaznak, ha rosszak, megbüntetnek) alapulnak, melyek, mivel nagyrészt tudattalanok, fennmaradhatnak akár egész életünkben. A szakember szerint a gyerek első hat hónapjában a legfőbb szülői gátló parancsok a következők:

• ne légy, ne létezz
• ne légy önmagad
• ne légy közel, ne bízz!
• ne érezz, ne fejezd ki az érzéseidet

A nem optimális szülői üzenetekre, viselkedésekre azok észlelésével, beazonosításával kialakítja a csecsemő a maga ún. „feltételes stratégiáit”, ez azt is jelenti, hogy a csecsemőnek érdeke, hogy minél jobban alkalmazkodjon a szülői stratégiákhoz. (Eigner Bernadett, 2012) A csecsemő viselkedési stratégiákat alakít ki, így például inszenzitív, tolakodó anyai stílusra elkerülő viselkedés lehet a válasza, tehát a maga eszközeivel igyekszik reagálni a környezeti hatásokra, nemcsak passzív elszenvedni azoknak. Azok a gyerekek, akiknek a szülői olyan üzenete közvetítenek, mint: érezz, gondolkodj, cselekedj, fedezd fel a világot, örülünk neked, közénk tartozol, légy sikeres és boldog, azok valószínűsíthetőleg jobban fognak tájékozódni a világban, megállják helyüket, autonóm személyiséggé válnak, és bízni fognak saját erejükben. Azok a gyerekek viszont, akiknek ilyen üzeneteket küldenek szüleik, mint, hogy felesleges vagy, nem tetszik a nemed, a külsőd, amit csinálsz, amit érzel, amit gondolsz, ez idegen tőlem, ne lássalak, ne gyere közel, ügyetlen vagy, ne számíts sikerre, ilyen következtetésekre fognak jutni, hogy a világ veszélyes, nem vagyok képes boldogulni benne, nem érdemes felnőni, az jár jobban, aki elkerüli a közelséget. (Eigner Bernadett, 2012)

A tartozás valahová, valakikhez alapszükségletünk, és ezt elégíti ki az a szülő, aki újszülöttjének meg tudja adni a családhoz tartozás biztonság élményét. A 3.3. fejezetben fogom bemutatni a Maslow piramist, de fontos megemlíteni, hiszen a hiány alapú szükségletek, azaz “deficit” szükségletek, alulról a második szintjén a biztonsági szükségletek vannak. Amennyiben a baba nem tervezett és nem kívánt gyermekként jön, az különféleképpen reagálhat. Egyik lehetőség, hogy itt felesleges vagyok, jobb, ha meghalok, ha itt nem szeretnek, majd később lesz egy másik hely, ahol szeretni fognak, vagy épp ennek ellentéteként mindent megteszek azért, hogy szeressenek, mert ha jó leszek, kedves és szorgalmas, akkor majd örülni fognak nekem stratégiáját alakítja ki, és így igyekszik szülei kedvére tenni. A kellemetlen érzések ellen a csecsemő védekezni kényszerül ezért többféle stratégiát alakíthat ki válaszul a negatív jelzésekre. Meg kell jegyezni, hogy a negatív jelzések is jelzések, tehát közvetítenek egy olyan üzenetet is, hogy valaki foglalkozik velünk. Ez még mindig jobbnak látszik, mint a figyelem teljes hiánya, mert akit nem simogatnak, az elsorvad, testi-lelki egészsége súlyosan károsodik, ezért a gyermekek minden eszközt bevetnek a személyes figyelem elérésére. A rossz kapcsolódási minták, az őszinteség, a pozitív odafordulás hiánya rombolja az önértékelést, önbecsülést, a reális énkép kialakulását. A szülői visszajelzések manipulatívakká is válhatnak, amennyiben a szeretetért cserébe valami ellentételezést kívánnak a gyerektől, például engedelmességet, behódolást, teljesítményt, meghatározott viselkedésformákat stb. A szülői hatalom kulcsa, hogy alapvető szociális szükségletei kielégítéséért a kisgyereknek semmi sem drága, megtesz ért mindent. A feltétel nélküli elfogadás csodára képes, erre alapozva a gyerek képes lesz bátran, kreatívan járni saját útját, felfedezni a világot, bízva saját erejében és a világ jóindulatában.

Irodalomjegyzék:

Eigner Bernadett (2012) Érzelmi- és viselkedészavarok gyökerei: a korai szülői hatások szerepe, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Pszichopedagógiai Tanszék, Budapest, ELTE Pszichológia Doktori Iskola Kognitív Fejlődés Program – Gyógypedagógiai Szemle – 40. évf. 1. sz. (2012. január-március)

A kép forrása: Daniel Burgraeve - AMBIVALENCE (2018)