A gyászfeldolgozás kultúrája elhalványult a mai társadalomban, a gyászt segítő és az érzelmek kifejezésére lehetőséget nyújtó rítusok eltűntek, a gyász tabu. Gyakori jelenség, hogy a gyászoló egyedül marad a fájdalmával, a környezete nem tudja kezelni a helyzetet, sokszor értetlenül és érzéketlenül viselkednek vele. A környezet számos esetben azt közvetíti a gyászoló felé, mint öntudatlan elvárása, hogy mihamarabb legyen "jól". Ezért az érintett nem tudja megélni a gyászt, ami nélkül nem tudja feldolgozni a veszteséget. Az egyéni gyászkísérés alkalmával és a gyászfeldolgozó csoportban megélhetőek ezek az érzések.

Ha meghalljuk azt a szót, hogy gyász arra gondolunk, hogy valaki meghalt. Pedig a gyász érzései nem csak egy szerettünk halálához kapcsolódnak.
Gyászolunk a válás, a szakítás, a költözés, a munkahely, a szeretett házikedvencünk vagy az egészségünk elvesztése miatt is, vagy akár az anyagi, társadalmi helyzetünk jelentős változását követően is. Ugyanezt éljük meg akkor is amikoregy remény, egy álom veszett el, vagy amikor a bizalmat, vagy a biztonság-érzetünket vesztettük el. Gyászt okoz mindaz a változás, ami életünk addig megszokott rendjének felborítja, megváltoztatja. Így tehát gyász érzései követhetnek örömteli eseményt is, úgy mint sikeres államvizsga, a házasságkötés, gyermek születése, egy vágyott munka megszerzése.

Egyéni gyászkísérés alkalmával a gyászoló érzései, fájdalma áll a fókuszban, az ő veszteségét és igényét szem előtt tartva dolgozunk együtt. Gyászkísérés során egy olyan közegben lehetsz, ahol szabadon, ítélkezés nélkül megélheted az érzéseidet, kimondhatod a gondolataidat és felteheted a benned megfogalmazódó kérdéseket. Akár egy szerzettedet, akár egy élethelyzetet, akár a kiskedvencedet gyászolod épp. Van, aki még nem áll készen arra, hogy több ember közé menjen, és ott beszéljen legbenső fájdalmairól, neki az egyéni kísérés biztonságosabb. Később amikor készen áll, akkor csatlakozhat egy csoporthoz.

Miben rejlik a gyászfeldolgozó csoport ereje? A gyászfeldolgozó csoportban, ahogy más önsegítő sorstársi csoportban is, hasonló problémával küzdő emberek segítenek egymásnak a folyamat során, melynek a kísérő csak irány szab, nem vezeti azt. A csoporttagok tíz alkalommal találkoznak , a kísérők tematizálják ezeket az alkalmakat, így minden résztvevő a saját ritmusában, de számára is érezhető módon halad a gyász feldolgozásában. A csoport ereje abban van, hogy a gyászolók, a sorstársak azok, akik igazán meg tudjak érteni egymást, megélhetik az érzelmeiket egy biztonságos és bizalommal teli légkörben. A csoporttagok megélik, hogy nincsenek egyedül, ami megtartó erőt jelent, mert itt egy közösséghez tartoznak.

A Napfogyatkozás Egyesület irányelve, hogy az általános gyászfeldolgozó csoportokban nem foglalkozunk speciális veszteségekkel pl.: válás, pre- és perinatális veszteség, sérült gyermeket nevelő szülők veszteségei, illetve gyermekek gyászával, ugyanis ezen témák speciális bánásmódot igényelnek. A sajátos veszteségekkel tematikus csoportok foglalkoznak melyekről tájékozódni a Napfogyatkozás Egyesület honlapján lehet.

A létszám személyes csoportok esetén maximum 8 fő, online csoport esetében maximum 6 fő.