Veszteségeink
A veszteséget definiálhatjuk úgy, hogy: „a személy számára erős érzelmi töltettel rendelkező tárgyak, személyek, kapcsolatok elvesztése.” (John H. Harvey, Eric D. Miller) Minél jobban kötődtünk egy adott személyhez, tárgyhoz vagy élethelyzethez, annál súlyosabban éljük meg az elvesztését, azt, hogy a továbbiakban már nem lesz része az életünknek abban a formában, ahogy addig volt.
Ezért is tartjuk számon a veszteségek között, bármennyire is örömteli események akár az államvizsga letételétele, vagy a leszerelést katonai szolgálatból. Leggyakrabban, ha veszteségre gondolunk akkor a halálra, a válásra, a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, az öregedésre asszociálunk.
A sorsfordító veszteségek után minden megváltozik. Az ég kék marad és a fű zöld, csak már mi nem leszünk azok, akik előtte voltunk.
A veszteségek különbözőek, például:
• Emberi kapcsolatok: elveszíthetjük egy kedves hozzátartozót, barátot, volt párt, stb.
• Egészség: elveszíthetjük a fizikai vagy mentális egészségünket
• Munka: elveszíthetjük a munkánkat, vagy a karrierlehetőségeinket
• Biztonság: elveszíthetjük az otthonunkat, a jövedelmünket vagy a biztonságérzetünket
• Képességek: elveszíthetjük a fizikai, mentális, vagy érzelmi képességeinket
• Identitás: elveszíthetjük a saját identitásunkat, ami lehet életkor, a munka, a családi-, társadalmi helyzet, stb.
• Önbecsülés: elveszíthetjük az önbecsülésünket a munka, a kapcsolatok, az egészségünk, korunk megváltozása miatt
• Remény: elveszíthetjük a reményünket a jövővel, az élet céljaival kapcsolatban
• Vágyak: elveszíthetjük a vágyainkat, ami kapcsolódhat a munkához, az egészséghez, a szexualitáshoz.
A veszteségek feldolgozásáról következő blogbejegyzésben írók.