Az első pillantásra a "lépj tovább, felejtsd el" kifejezés határozottságot és céltudatosságot sugall, azonban érdemes figyelembe venni, hogy a múltbéli terhek és élmények nem mindig olyan könnyen felejthetők. Ha nem fordítunk kellő figyelmet a feldolgozásra és az elengedésre, a "lépj tovább, felejtsd el" csupán egy felületes megközelítés lehet, ami hosszú távon nem vezet valódi változáshoz.

Az élet gyors és változékony, és sokszor úgy érezzük, mintha a világ körülöttünk rohanna, és nekünk is lépést kell tartanunk. Azonban az a gondolat, hogy "lépj tovább, felejtsd el" pusztán az előrehaladás érdekében, egy éríntőleges megközelítés a lelkünkkel való foglalkozásra. Ha csak úgy próbálunk továbblépni, hogy nem nézünk szembe és nem dolgozunk fel a múltbeli élményeinkkel, azok könnyen visszaköszönhetnek az életünk későbbi szakaszaiban.

Az elengedés folyamata időbe telik, és néha szükség van segítségre is. Az érzelmek megértése, megélése, feldolgozása és elfogadása azok az lépések, amelyek valódi elengedéshez vezethetnek. A múltbéli teher magunkkal cipelése nem segít abban, hogy könnyedén és szabaddá váljunk a jelenben, és így a jövőnk felé is nyitottá váljunk.

Tehát, mielőtt sürgős mozdulatokat tennénk az előrehaladás érdekében, érdemes megállni egy pillanatra, és valóban átgondolni, hogy van-e még valami, amit meg kell dolgoznunk, meg kell élnünk vagy el kell engednünk a múltból. A valódi előrehaladás a figyelmes önmegfigyelés és az érzelmek tiszteletteljes feldolgozása által kezdődik, és csak így lehetünk valóban szabadok a múlt szellemi terhétől.