Napjainkban sokféle nézet létezik a kodependenciáról és kialakulásáról, de nincsen egy általánosan elfogadott egységes álláspont:

• a betegségkoncepciók a társfüggőséget és a drogfüggőséget egy betegségcsoportba sorolják,
• a társfüggők a szenvedélybeteggel folytatott párkapcsolatban elszenvedett problémák miatt esnek át egyfajta személyiségtorzuláson,
• más nézetek szerint egy partner éppen azért sodródnak szenvedélybetegek mellé, mert maguk is eleve deformált pszichés struktúrát, valamint kodependens vonásokat hordozna
• egy másik szemlélet szerint éppen a nem megfelelő partneri vagy szülői attitűdöt teszik felelőssé az index személy szenvedélybetegségének kialakulásáért

Az egyik kérdés, az, hogy "Úgyis fel lehetne tenni tehát a kérdést, hogy a kodependencia inkább kapcsolati zavar, vagy eleve meglévő diszpozíció?"

A kodependencia a csak nyolcvanas években vált népszerű fogalommá és magyarázó elvvé és a segítő szakmák terápiás gyakorlatot befolyásoló koncepciójává az Egyesült Államokban, ahol a Névtelen Alkoholisták önsegítő csoportja használta elsőként a fogalmat, amellyel eleinte a szenvedélybeteg hozzátartozóját jelölték. Itthon ez a fogalom még sokáig nem kapott teret, ellenben a kodependencia megfelelőjének tekinthető, jóllehet sokkal szűkebb értelemben használt „segít tünetcsoport” már a 80-as években ismert volt a szakemberek körében. E fogalmat azonban hamarosan igen jelentős mértékben kiterjesztve kezdték használni (nem csak alkoholizmus), így ma már szinte minden családi diszfunkció esetében kodependenciáról, vagy legalább kodependens vonásokról is beszélnek a szakemberek.

Elgondolkodtató, hogy miért ilyen későn kezdtek foglalkozni ezzel a témával, hiszen a függőség rég nem volt tabutéma. Szakemberek szerint e fogalom megszületése egyrészt a jelenség újfajta megítélését tette lehetővé, másrészről a fogalomhasználat népszerűvé válása jelzi.

Definíciós megközelítések a kodependencia megértésére:

• a kodependencia mint kapcsolati zavar – az a személy tekinthető koalkoholistának, akinek az élete egy alkoholistával való elkötelezett kapcsolat, s együttélés következtében vált irányíthatatlan. (Subby)
• a kodependencia mint személyiségzavar

1. 1. kodependenciát olyan tanult önmeghiúsító viselkedésnek és személyiségszerkezeti hiba,  amely nagymértékben csökkenti az egészséges, intim kapcsolat kialakításának és fenntartásának képességét (Larsen)
   2. kodependencia egy olyan didaktikus eszköz, pszichológiai elmélet és betegségkategória egyszerre, amely a DSM-III „kevert személyiségzavar” kategóriájába sorolható, melynek jelenléte a narkomániás családok többségében valószínű. (Cermak)
   3.  a kodependencia rögzült személyiségvonások felismerhető mintázata, melynek előfordulása természetes minden olyan diszfunkcionális családrend szerben, ahol a gyermek  elhanyagolása, cserbenhagyása a szégyenérzet internalizálását eredményezte (Bradshaw)
   4. kodependens a gyermekkorra visszavezethet elutasítástól, elhagyástól, sérüléstől, megszégyenítéstől való félelemből adódóan, egyfelől a felnőttkori kapcsolataiban képtelen a saját érzelmei igényeit, s érdekeit megfelelően képviselni, másfelől kényszeresen törekszik olyan dolgok, események és személyek ellenőrzésére, melyek nem kontrollálhatók a számára  (Small)

• a kodependencia mint addikció

1. 1. egy magatartászavarban szenvedő ember problémás viselkedéséhez való reaktív  alkalmazkodás ez, amelyet másfelől az aktív gondoskodás köntösében megjelenő szabályozás és irányítás törekvése jellemez (Ashler és Brisett)
   2.  a magányosság, és a társ, illetve intimitás iránti vágy szenvedélybetegséggé válhat, és úgy is kell kezelni azt, mint bármely drogfüggőséget (Norwood)
   3. a kodependencia nem megfelelő fogalomhasználat, ugyanis a jelenség inkább tekinthető  szeretetfüggőségnek, mintsem kapcsolatfüggőségnek (Shaef)

- a kodependencia mint foglakozási szerep

1. 1. foglalkozási szerepben a kodependens valamilyen hivatásos segítőként működik – pld. sok drogfüggőségből felépült személy is jó segítővé válik, mivel ez a hivatás önsegítő státuszt és a    kompetens cselekvés érzését biztosítja számára (Niels Christie aforizmája nagyon találóan fejezi ki az ilyen dinamikával funkcionáló segítő „működését”: „Az alkohol és a kábítószerek csúcsélményhez juttatnak néhány embert. A többieknek az ellenük vívott háború adja meg   ugyanezt”.

Az előbbi fogalommeghatározások szerint a kodependencia elnevezést személyiségvonások együttesének jelölésére, sajátos szerep, foglalkozási szerep, illetve kapcsolati mód jelölésére, valamint addikciós zavarként is egyaránt használható. Eleinte csak az alkoholistával való együttéléshez kötötték, majd egyre inkább világossá vált a szakemberek számára, hogy inkább kezelendő egy önálló személyiségzavarként, mely az addikt személyekkel együtt élők körében nagy valószínűséggel fordul elő, de a szakemberek véleménye eltér abban, hogy az oka, vagy következménye-e a betegségnek. Azonban egy közös pontja van a különböző definícióknak, az, hogy mindegyikben megjelenik valamilyen módon a kontroll problémája, mely magának a különbözz addikcióknak is egy alapvető jellegzetessége.

A kodependencia tünetei - a szakma a kodependenciát egy olyan személyiségzavarként kezeli, amelyre az alábbi 5 főbb tünet közül legalább 3 jellemző, és az 5. tünetcsoport közül szintén legalább 3 teljesül:

A kodependens személy: (Cermak)

• 1. Önértékelése annak függvényében alakul, hogy mennyiben képes másokat és önmagát kontrollálni.
  2. Saját igényeinek háttérbe szorítása mellett vállal felelősséget mások szükségleteinek kielégítéséért.
  3. Szorongás és a pszichológiai határok torzulása, valamint ehhez kapcsolódó intimitásprobléma és szeparációs nehézségek jellemzik.
  4. Összefonódott kapcsolatot tart fenn egy szenvedélybetegségben szenvedő, vagy impulzusszabályozási zavarral jellemezhető egyénnel.
  5. Legalább 3 jegy jellemzi az alábbiak közül: a tagadás elhárító mechanizmusának preferálása, érzések elfojtása dramatikus indulatkitöréssel, depresszió, túlzott reagálási készenlét, különféle kényszerek (pl. „rendmánia”), szorongás, narkománia, stresszbetegségek, gyermekkori bántalmazások alanya, külső segítség nélkül legalább két éve tart fenn elsődleges kapcsolatot egy aktív szenvedélybeteggel.

A kodependencia főbb tünetei: (Kelemen G)

1. 1. gondoskodás – a kodependens azt hiszi, felelős a másik ember érzelmeiért, gondolataiért, cselekedeteiért, választásaiért, jólétéért vagy végzetéért,
   2. alacsony önértékelés – gyakorta hibáztatja önmagát, de felháborodik, amikor mások bírálják, elhárítja a dicséretet és méltánylást, de letörtté válik, ha nem dicsérik,
   3. represszió – a félelem és bűntudat kiszorítja a tudatból a másféle érzéseket, fél attól, hogy megtudja milyen is ő valójában,
   4. kényszeresség – nagyfokú aggódást érez mások problémái miatt,
   5. kontrollálás – nem engedi, hogy a dolgok a maguk természetes útján történjenek megkörülötte, úgy hiszi, ő tudja jobban, hogyan kellene másoknak viselkednie,
   6. tagadás – nem veszi észre a problémákat, vagy úgy tesz, mintha azok nem léteznének, jobbszínben tünteti fel a helyzetet, mint az amilyen valójában,
   7. dependencia – nagyon fél az elutasítástól, elhagyástól és egyedül maradástól, ezért a legnagyobb visszaéléseket is eltűri azoktól, akikhez ragaszkodik,
   8. kommunikációs zavar – nem mondja azt, amit gondol, nem azt gondolja, amit mond,
   9. a határok gyengesége – gyakran hangoztatja, hogy mások bizonyos megnyilvánulásait már képtelen elviselni, mégis addig tűr, ameddig lehetséges, miközben hagyja, hogy mások megsértsék,
   10.  bizalomhiány – nem bízik önmagában, a döntéseiben, az érzéseiben, és más emberekben, azokban akar bízni, akik méltatlanok a bizalmára,
   11.  harag – gyakran érez ijedtséget, haragot, sértettséget, de fél a saját haragjától, fél mások haragjától is, azt hiszi, el fogják hagyni, ha kimutatja haragját,
   12.  szexuális problémák – az ágyban is a gondviselő szerepét játssza, a haragját, sértettségét, szexualitásban próbálja feloldani,
   13.  lojalitási problémák – diszfunkcionális családból származik, amelyhez ambivalens passzív és/vagy agresszív viszony fűzi.
   14.  progresszivitás – egy idő után elfásul, depressziós lesz, s izolálódik az öndestruktív viselkedéssel összefüggésben, a ki nem élt indulatok ugyanis önagresszióba fordulhatnak.

A kodependencia diagnosztikai mérésére több lehetősé van. Ilyen lehetőség a Beck-féle társfüggőség kérdőív, a családi interjú (pld. családi életvonal feltérképezése, családfa felvázolása). Továbbá a kodependencia definíciói és tüneti leírásai alapján indokolt a depresszió, szorongás, illetve diszfunkcionális attitűdök mérése, hogy a terápiás terv kialakításakor ezekre is fókuszálni lehessen.

A következőkben a kodependencia kialakulásának magyarázatai:

• • etiológiai magyarázat,
  • pszichodinamikus megközelítésű magyarázatok
  • behaviorista megközelítésű magyarázat
  • kontextuális elméleti megközelítés – a kodependencia mint interperszonális jelenség
  • családi szocializációs magyarázat
  • gender szempontú megközelítés – a kodependencia mint kulturálisan előírt feminin jegy
  • szociológiai magyarázatok
  • kulturális megközelítések
  • biológiai megközelítés

Nekem érdekes és tanulságos volt az etiológia megközelítés szerint a kodependencia kialakulása mögötti okok:

• • diszfunkcionális családban eltöltött gyermekkor
  • konfúzus szerepfelfogás
  • hirtelen aktivitás- és presztízscsökkenés
  • szenvedélybeteggel való szoros viszonyulását
  • vallási indíttatás

A pszichodinamikus megközelítésű magyarázatok közül azt emelnem ki, hogy Shaef a szeretetfüggőséget látja a kapcsolatfüggéség és egyéb függőségek kialakulásának hátterében, és az önmagunkkal való intim viszony képtelenségére vezeti vissza a problémát. Nézete szerint szeretetfüggéség nem konkrét személyhez kötődik, hanem egy érzéshez, ami feltehetően korai asszociációkhoz kapcsolódik, de a jelenben nem talál rá kielégítő alternatívát, hanem folyamatosan kényszeresen keresi az élményt, csak a jövőben él, ahelyett hogy megélné önmagát. Nem tud tehát intim kapcsolatba kerülni önmagával, és főként ez vezet ahhoz, hogy bár kényszeresen keresi és vágyik rá, de másokkal sem képes valódi intimitáson alapuló szeretetteli kapcsolat kialakítására. Nézete szerint négyféle viselkedéstípus akadályozza az intimitást:

                1. a felelősségvállalás hiánya;

                2. a kapcsolat irányításának illúziója;

                3. az őszintétlenség

                4. az énközpontúság.

A behaviorista magyarázata az, hogy a kodependencia a funkcionálisan sérült kapcsolat paradox természete azaz a kodependencia nem más, mint inkonzisztens gondoskodásként gyakorolt kontroll. Ennek az elméletnek a lényege a megerősítő és büntető válaszok, illetve az intermittens, azaz kihagyásos megerősítő és büntető válaszok kevert megjelenésében áll. Egyszerűbben: egy szenvedélybeteggel élő személy akaratlanul erősíti meg – az intermittens büntető és megerősítő válaszai révén – azt a viselkedést, amelynek valójában kioltására tesz kísérletet.

A kontextuális elméleti megközelítés szerint a kodependencia nem személyiségzavar következménye, hanem a kapcsolati egyenlőtlenséget tükröző jelenség.

A családi szocializációs magyarázat szerint a kodependencia személyiségvonássá, szereppé, sőt identitássá alakulása a családi szocializáció keretében történik.

A gender szempontú megközelítés alapja, értelmezésem szerint, hogy a kodependens személy engedékenyen tűri, hogy egy másik ember viselkedése befolyásolja őt, másrészről pedig, hogy mindezt úgy hagyja, hogy közben a másik viselkedésének szabályozására törekszik. Ezen belül egyik szakmai vélemény szerint ha kodependencia csak egy fogalom a sok közül, amely arra hivatott, hogy (bizonyos helyzetekben) a nemi szerepek nők általi elfogadását patológiásnak tekintse.

A kulturális megközelítés szerint, nagyon röviden fogalmazva, a közös pont, a másik személytől való függőség, ami feltehetően mindig is és mindenhol létezett, csak a társadalmi megítélése volt más, illetve változik kultúránként. Különböző történelmi korszakokban ez volt, és egyes kultúrákban ma is ez természetesebb állapot. A kultúra azonban nemcsak időben, hanem térben is változik, és vele együtt a kodependencia társadalmi megítélése is.

A bemutatott megközelítések arra mutatnak rá, hogy milyen jelentős a társadalom felelőssége a párkapcsolati problémák fennmaradásában, ezért kimondható, hogy a kodependencia csakis egy komplex bio-pszicho-szociális elméleti keretben értelmezhető.

Forrás: Kozma Nikolett – Kodependencia a szenvedélybeteg párkapcsolatban" ami a Psychiatria Hungarica: A Magyar Pszichiátriai Társaság tudományos folyóiratba (Psychiatr Hung) jelent meg 2009 januárjába

[1]     https://www.researchgate.net/journal/Psychiatria-Hungarica-A-Magyar-Pszichiatriai-Tarsasag-tudomanyos-folyoirata-0237-7896 - letöltve 2021.05.03., 9.12 óra