ÉletemHalálom - A halálról való beszélgetés – gondolataink és az érzéseink megosztása szeretteinkkel
Amikor a halál témája kerül szóba a családban vagy a környezetünkbe, gyakran az első reakció az elkerülés vagy a csend. A halál tabunak számít ezért sokan nem tudják, hogyan kezeljék vagy osszák meg érzéseiket ezzel kapcsolatban.
Mindnyájan igyekszünk elfogadni és megérteni az öregedést, miközben a halál tényét próbáljuk figyelmen kívül hagyni, kizárni az életünkből. A halál és az elmúlás nem igazán téma a mindennapokban, manapság a halál nem természetes része az életünknek. Szeretteink gyakorta tőlünk és az otthonuktól távol halnak meg, idegen emberek között, idegen környezetben. Elbúcsúzni is nehezen megy, mert bizonytalanok vagyunk abban, hogyan kellene megtennünk, mit mondhatnánk.
Folyamatosan kerüljük az igazságot, úgy, hogy elnyomjuk, elfojtjuk a félelmet és a bizonytalanság érzést, amit az élet véges voltának tudata kelt bennünk. Miért nem tudunk beszélni róla? Mi az, ami akadályozza az őszinte kommunikációt?
Talán azért, mert nem tudjuk mi történik szeretetünkkel, nem tudjuk mi fog történni velünk? Milyen lesz a halál? Mit kell addig megélni? MI lesz utána? Szerintem a kételyt fokozza az a félelem, hogy mi magunk is egyedül maradhatunk ezen az úton.
A halálról akár csak említést tenni is érzékeny téma amennyiben egy szerettünk utolsó stádiumú betegségben szenved, vagy mi magunk küzdünk elkerülhetetlenül végzetes betegséggel. Nem egyszerű kezdeményezni ezt a beszélgetést azokkal, akik közel állnak hozzánk. Sokszor a félelem és a szorongás visz minket arra, hogy hallgassunk, inkább, mint hogy kifejezzük érzéseinket.
Miképp lehet megszűntein az elszigetelődet?
Legfontosabb amikor a hozzátartozónkat kísérjük, hogy megértést és támogatást nyújtsunk neki. Tudjuk meghallgatni őt, megérteni az ő érzéseit és igényeit. Megterhelő látni, hogyan változik a szeretettünk állapota, bénító a tehetetlenség. de fontos, hogy ne hagyjuk magunkat elárasztani a félelemmel vagy a szomorúsággal. Sohasem könnyű kifejezni a szomorúságot vagy a félelmet, különösen, ha attól tartunk, hogy ezzel további fájdalmat okozunk neki. Azonban a legtöbb esetben a szeretet és az őszinteség segíthetnek abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és erősíti a közöttünk levő kapcsolatot.
Amikor személyesen érintettek vagyunk egy súlyos betegség által, megéljük a kétségbeesést, a tehetetlenség és a bizonytalanság érzését. Egyáltalán a saját érzéseimet fel tudom vállalni? Ki tudom fejezni? Hogyan reagálnak majd a hozzátartozóim? Megfogják-e érteni az érzéseimet és gondolataimat? A félelem és a bizonytalanság természetes része ennek a folyamatnak, de csak akkor tudjuk támogatni egymást, ha őszintén és nyíltan beszélünk róla, mert csend és a visszafogottság sokkal több stresszt és feszültséget okozhat, mint az őszinte beszélgetés Meg kell találnunk azt a bátorságot és nyitottságot magunkban, hogy kifejezzük félelmeinket, reményeinket és elfogadásunkat azzal kapcsolatban, ami vár ránk vagy a szeretteinkre. Azt is meg kell értenünk, hogy a titkolózás és a hallgatás csak még nagyobb távolságot teremthet köztünk és szeretteink között.
A halálról való beszélgetés sosem könnyű, de ha megengedjük magunknak és másoknak, hogy megnyíljunk és kifejezzük érzéseinket, az segít abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és erősebbek legyünk a nehéz időkben. A halál nem csupán a vég, hanem lehetőség a kapcsolatok elmélyítésére és az élet értékeinek megértésére. Az érzéseink megosztása segít abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül, és hogy a szeretet és támogatás mindig ott legyen körülöttünk.